20 éve alakult a Házi Gyermekorvosok Egyesülete az országban dolgozó mintegy 1600 házi gyermekorvos szakmai és érdekvédelmi szervezeteként. Legfontosabb feladatának tekintette és tekinti, hogy ne csak fenn maradjon, de fejlődjön, megújuljon a gyermekek elsődleges gyermekorvosi ellátása. Szeretnék megmutatni, mi a különbség, miben más az alapellátásban dolgozó gyermekorvos tevékenysége a kórházi, klinikai körülmények között dolgozó kollégáitól. Fontos tudni, hogy melyek azok a speciális ismeretek, amelyet a vállalkozói lét kényszerített a praxistulajdonos gyermekorvosra, és azt is, hogy a hagyományos gyermekgyógyászati klinikum ismeretanyaga milyen szemlélettel, módszerekkel alkalmazható az alapellátásban. Ezt a tudásanyagot csak részben lehet megtanulni az egyetemi szakorvosképzés során. „Az elsődleges gyermekorvoslás gyakorlata” című kézikönyv létrehozásának ötletét is az adta, hogy segítsen a gyermekgyógyász rezidenseknek, szakorvosoknak felkészülni a házi gyermekorvosi munkára. Segítse a már pályán lévőket is, ha hirtelen nem tudnak hova fordulni a praxisban addig soha nem tapasztalt szakmai, jogi, munkavédelmi, munkáltatói, adózási problémákkal. A könyvet jól hasznosíthatják munkájukban a védőnők, és a kórházban, klinikán dolgozó gyermekorvosok is.
A gyermekek gyógyítását, gondozását házi gyermekorvosi szemlélettel és tartalommal tárgyaló gyakorlati kézikönyv megírása régóta érzékelhető hiányt pótol. A gyakorlati haszon mellett hozzájárul az elsődleges (házi) gyermekorvosi ellátás identitásának meghatározásához is. Ez a szakterület a gyermekgyógyászat és a háziorvoslás között, a „senki földjén” vegetált. Pedig a házi gyermekorvosi rendelőkben évente több, mint tízmillió orvos-beteg találkozás zajlik. Az itt végzett megelőző és gyógyító munka népegészségügyi jelentősége mellett, megszűri a szakorvosi és kórházi ellátásra kerülő beteganyagot.
A Házi Gyermekorvosok Egyesülete felismerte a történelmi szükségszerűséget, hogy a gyermekek alapellátását önálló alrendszerként kell működtetni. Érdemes mindenkit emlékeztetni arra, hogy az orvostudomány történetének kiemelkedő jelentőségű eseményei között tartják számon az első gyermekkórházak létrejöttét. Ez volt az első intézményes elismerése annak, hogy a gyermekek speciális orvosi ellátást igényelnek. A XX. század közepe óta különböző ütemben és mértékben fokozatosan kiépültek a területi gyermekorvosi ellátás rendszerei is. Ez a folyamat a gyermekek területi orvosi ellátásában megakadt és nem vált teljes körűvé.
Az elsődleges gyermekorvosi ellátás presztízsét csökkentik azok a folyamatok, melyek növelik a bürokráciát, és a kapuőr szerepet valamiféle adminisztratív diszpécser szereppé alacsonyítják. Az ilyen jellegű feladatok ellátásához ugyanis nem kell magas fokú gyermekorvosi képzettség. A gyermekorvosi rendelőben a betegvizsgálat, a kezelés szakszerűségének színvonala alapvetően meghatározza, hogy az orvos-beteg találkozás milyen eredménnyel zárul. Itt dől el a gyermekek definitív ellátása, az, hogy egy egészségügyi probléma hányadik nekirugaszkodásra, mikor, milyen progresszivitási szinten és hogyan oldódik meg. A betegutak racionális menedzselése, a megfelelő ellátási szintek igénybevételének időzítése az elsődleges orvosi ellátás olyan fontos momentuma, amely igényli a magas szinten képzett házi gyermekorvosokat.

A kézikönyv az első magyar nyelvű szakmai összefoglalás, amely a házi gyermekorvoslásra, mint önálló klinikai entitásra, akadémiai és tudományos diszciplínára tekint, és választja témájának. Azért fontos ez ma, 2015-ben, mert a hazai gyermekorvosi alapellátás krízishelyzet felé sodródik. A házi gyermekorvosok átlagéletkora 60 év, közel negyven százalékuk nyugdíjkorú, a 40 év alattiak aránya mindössze néhány százalék, a praxisok gyakorlatilag eladhatatlanok. Az utód nélkül megüresedő praxisokhoz tartozó gyermekek sorsa, további orvosi alapellátása óriási probléma. Vagy vegyes praxisokba olvadnak be, vagy körzethatárok módosításával duzzasztják a környező, hasonló sorsra váró gyermekpraxisokat. A házi gyermekorvosok kompetenciájának általános szintje nemzetközi mértékkel mérve alacsony, hiányzik egy modern szakmai minőségellenőrző rendszer. Mindez magában hordozza a szakmai eligénytelenedés, a kiégés kockázatát. Az elfogadhatónál egyenlőtlenebb a gyermekek hozzáférése a gyermekorvosi ellátáshoz, miközben több vizsgálat is egyértelműen igazolja, hogy a vegyes praxisok szinte minden, a gyermekeket érintő szakmai mutatójukban elmaradnak a gyermekorvosi körzetekétől. 

A házi gyermekorvoslás magyarországi hagyományai egy olyan rendszert képeznek, amelyben rengeteg értékes szakmai tudás és emberi tapasztalat halmozódott fel, amelyet érdemes volna nemzedékről nemzedékre továbbadni. Ha ez a folytonosság az ezt a hivatást művelők elfogyásával lassan megszűnik, a gyermekorvosi alapellátásnak nemcsak a szakmai gyakorlaton alapuló tartalma, de ezzel együtt a huszadik századi polgári kultúra egy értékes eleme porlik szét, süllyed el a szemünk előtt.
Be kell látni, hogy a házi gyermekorvoslás különleges helyet foglal el a szubspecialitások rendszerében. Speciális kettősség az, ami ezt a hivatást jellemzi. Ezt a kettősséget sokan gyengeségként, hátrányként fogják fel, pedig nem az. A kettősség lényege leegyszerűsítve az, hogy a gyermek-alapellátásban működő csecsemő – és gyermekgyógyászat szakképesítéssel rendelkező orvosok szakmailag a gyermekgyógyászathoz, működésük keretét, logisztikáját tekintve pedig inkább az alapellátáshoz kapcsolódnak. Ez a leírás azonban nem teljesen fedi a valóságot. A gyermekorvosi-alapellátás ugyanis nemcsak módszereiben, logisztikájában más, mint a klinikai gyermekgyógyászat, de szakmai értelemben is. A házi gyermekorvoslás önálló specifikumai miatt teljes mértékben nem illeszthető be sem a gyermekgyógyászat, sem az alapellátás rendszerébe, sem a csecsemő- és gyermekgyógyászati, sem a családorvosi szakvizsga megszerzése önmagában nem biztosítja, nem fedi le a házi gyermekorvoslás gyakorlásához szükséges elméleti tudás és gyakorlati készségek birtoklását.
A kézikönyv I. kötetének 20 fejezete a házi gyermekorvosok munkáját alapvetően befolyásoló, meghatározó kérdéseket tárgyalja. Példaként említhetők a házi gyermekorvoslás szemléletével, módszereivel, a praxis működtetésével, a kommunikációval, a prevencióval, az iskolaorvoslással, a közegészségügyi feladatokkal, a szűrővizsgálatokkal, az immunizációval, a szociálpediátriával, a gyermekbalesetekkel és gyermekbántalmazással kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó fejezetek. A felhasználhatóságot segíti a tárgymutató és a fogalmak magyarázata. Végül a kötet bemutatja a könyv szerkesztőit, az egyes fejezetek szerzőit.
A kézikönyvet a KF & T Kft PharmaMédia Kiadói Divíziója a Házi Gyermekorvosok Egyesületével közösen jegyzi.
A HGYE és a Kiadó tervei között szerepel, hogy 2016-ban kiadja a II. kötetet, amely tünet- és problémaorientált megközelítésben tárgyalja a házi gyermekorvosok gyakorlati feladatait.