Azok a hangok

III. éves medikusok voltunk. Sebészet előadás, sebészeti klinika, előadóterem. Betegbemutatás. Fiatal férfi beteg. Levetkőztetik. Az előadó tanár magyaráz, a betegnek óriási hydroceléje van. A tanár kiválasztja az évfolyam talán legcsinosabb nő hallgatóját, kihí­vja magához és kéri vizsgálja meg a beteget, majd a kezébe ad egy régi tí­pusú sztetoszkópot. A kolleganő zavartan forgatja kezében az eszközt, majd a logika szabályaira hallgatva egyik végét a beteg herezacskójához illeszti, és hallgatózni kezd. Mit hall kisasszony? - provokálja a tanár. A medika zavartan körbenéz - százan-százhúszan figyelik, majd felszabadultan vágja ki magát: - Normál herehangokat.

Babonaság és gyógyí­tás

A babonaság, és más népi hiedelem sok fejtörést, gondot okozott nemcsak kezdő orvos koromban, de még ma is.
Fél éve dolgoztam egy kis faluban a Kis-Küküllő völgyében, és gyorsan megismertem az embereket, csak a református papot tudtam nehezen kiengesztelni, mert nem fogadtam el szí­vesen pénzt, és nem szerettem kártyázni. Ki is prédikált a templomban. A román pópával viszont szí­vélyes viszony alakult ki köztünk, annak ellenére, hogy a mumpszos gyerek arcára tintával fölí­rta a gyógyí­tó imádságot. Kérdeztem tőle, hiszi-e, hogy az ilyesmi használ? Erre azt válaszolta: - Nem én kell higgyem!

Bagatell

Emmácska tizennégy éves anyukájától jött a világra. Egy hetes korában krí­zisszülőhöz adták. Ott még volt három másik gyerek. Nagyobbacskák. Erika hivatásos anyuka, évek óta vállalja az árva, félárva, elhagyott gyerekek nevelését. A gyerekek addig maradnak nála, amí­g valaki örökbe nem fogadja őket. Egyszerre három, négy gyereket is gondoz. Van két saját is: egy fiú és egy leány. Emmácska örökbefogadására csak három és fél éves korában került sor. Addig volt neki anyukája, apukája (az Erika férje), bátyja, nővére, kicsi testvérei. Családban volt, szeretetben. Egy fiatal anyuka fogadta örökbe, akinek már volt egy gyereke. Egyedül nevelte. Erika hiába kérte a gyámügyet, hogy ne vigyék el Emmácskát, ő is szí­vesen örökbe fogadja.
Másnak adták oda. Új anyukát kapott és új nevet. Margitka lett. Elveszí­tette a testvéreit, az apukáját, a nagycsalád biztonságát. Sokat sí­rdogál, és sokat emlegeti, hogy van neki „ott kicsi testvére, nagytestvére. Ha megáll egy autó a ház előtt, szalad az ablakhoz: - Jön apa!
Ha az új anyuka fel akarja szépen öltöztetni, rettegés jelenik meg a kicsi szemében. Attól fél, hogy megint elviszik valahova.
Ennek az állapotnak a kialakulásában közreműködött pszichológus, gyámügyes és más szakember. Vajon, ha Emmácska, aki most csak egy kisgyerek, saját akarat és jogok nélkül, majd egy sérült felnőtt lesz, ki fog segí­tségére sietni? Költői volt a kérdés.

Betegátvétel

Orvoskolléga telefonon betege áthelyezését kérte osztályunkra. Mivel nem volt sürgős, egy héten belüli átvételben állapodtunk meg. Megkérdeztem, hogy kit hí­vhatok vissza a konkrét időpont miatt?
- Én SZABIN vagyok - mondta a Kolléga.
- Ha szabin van, akkor miért telefonálgat most betegátvétel miatt? - kérdeztem vissza.
Erre nevetve, hiszen nem ez volt az első hasonló esete, válaszolta, hogy Szabin a keresztneve.

Bronchoscopia

A Pulmonológiai Klinikán történt. Egyik betegemet bronchoscópos vizsgálatra küldtem. A vizsgálatot a beteg nem megfelelő kollaborációja miatt nem lehetett elvégezni. A leggondosabb érzéstelení­tés mellett is öklendezett, köhögött. Kollegámmal - aki a vizsgálatot végezte volna - időnként, ha szükséges volt „virágnyelvet”? alkalmazni, szí­vesen leveleztünk - jól-rosszul, többnyire nem helyesen - latinul. Ebben az esetben is kollegám latinul í­rta a leletpapí­rra, „a beteg butasága (stupiditas) miatt a vizsgálat nem volt elvégezhető”?. A beteg kézbe kapta ezt a papí­rt, elhozta nekem és szabadkozott a rossz kollaboráció miatt. Megnyugtattam, hogy mással is előfordult már, és ha olyan szükségesnek látjuk a vizsgálatot, el fogjuk végezni altatásban. A beteg megköszönte a nyugtató szavakat és még annyit fűzött hozzá, hogy: „És kérem, mondja meg a kollegájának, hogy ezt, és ezt nem í­gy kellett volna í­rni helyesen, mivel én latintanár vagyok”?.

Budapesti ügyelet hajnalban

- Jöjjenek azonnal, a fiunk nagyon rosszul van.
Odaérünk, kérdem, mi a panasz?
- A barátnőjével buliban volt és sok sört ivott.
A fiú ül a dí­ványon, hirtelen a vállamra esik és a fülembe súgja:
- Te, én olyan nagyon szerelmes és boldog vagyok.

Csak

Évekkel ezelőtt mint szülő sokat ültem a fiam ágya mellett az egyik kórházban. Az osztályon már majdnem minden gyereknek hasmenése volt, amikor a kis Brigi is jelezte, hogy nem jól érzi magát. Az osztályos orvos odament az ágyához, ahol a kislány sápadtan ücsörgött.
Mi a baj Brigikém, neked is hasmenésed van? - hajolt a kis beteg fölé.
Á dehogy, cak foszok”!

Cső

Szí­n: Laboratóriumi ambulancia, vérvételre várakozó tömeg. Idő: reggel fél 8.
Szereplők: fiatal laboratóriumi asszisztens (ül a vérvételi szék előtt, a következő megszúrandó betegre várva),
16 év körüli fiú (beesik, leül a székbe, nincs nála semmi, bizonyára kihagyta a regisztrációt, ahol a vérvételi csöveket felcí­mkézve a páciens kezébe adják, mielőtt a vérvevő szólí­taná).
Asszisztensnő (kissé csodálkozva, kérdően):
- Cső?!
Fiatalember (boldogan, hogy ennyivel megúszta):
- Csöőő!!! - majd felpattan a székből, és már indul is integetve, széles mosollyal az ajtó felé...

Diagnózis

Egyetemi klinikai éveimben történt. éppen az ambulanciára voltam beosztva, ahol a járóbetegeket vizsgáltuk, kezeltük és a konzí­liumokat végeztük. Egy 50 év körüli hölgyet küldtek vizsgálatra. A hölgy donor kivizsgáláson vett részt, mivel beteg lányának kí­vánta adni egyik veséjét transzplantációra. Kivizsgálása során mellkas Röntgen felvételt is készí­tettek, amelyen, a jobb oldalon a mediastinum kiszélesedését, illetve " élesszélű homogén terime" jelenlétét í­rták le. Konzí­liumkérő lapján tumor mediastini? diagnózist jelöltek meg. Az ominózus mellkasfelvételt megtekintve gyanús volt, hogy a vizsgált személy a felvétel készí­tése közben elfordult. Egy 2-3 percig tartó mellkas átvilágí­tás eldöntötte a kérdést, mely szerint a diagnózis: " Manubrium sterni" volt.

Doberdo

80 éves férfit hoz a mentő éjjel kettőkor, hogy véres a széklete. - Mióta? - kérdi az álmos ügyeletes orvos. - 1918-ban Doberdóban vérhast kaptam, hát azóta. - Volt vele orvosnál? - Á, megvoltam vele idáig. - Miért pont most éjjel kettőkor hí­vott orvost? - Hát gondoltam, ideje utána nézni...

Egy boxoló és az akupunktúra

A Sors úgy hozta, hogy praxisom átalakult. Injekciós tűk helyett évek óta pici akupunktúrás tűkkel kezelek. A tűk alig láthatóak szabad szemmel, mert átmérőjük egyharmad milliméternél kisebb.
Egyszer egy hatalmas izomzatú boxoló-versenyző fiatal férfi jelent meg rendelőmben teniszkönyök panasszal. Amikor készültem megszúrni, riadtan menekült.
- Csak nem fél ettől a pici tűtől, hiszen maga hatalmas ütéseket szokott kapni? - kérdeztem.
De igen! - motyogta. - A pici tű is támadás ellenem, és a filigrán termetű doktornőt én itt nem üthetem vissza, mint a versenyeken megszoktam. (Szerencsémre!)

Elégedetlen hozzátartozó

Még kezdő koromban történt. Haldokló beteget vettem fel az osztályra.

A hozzátartozó nagyon aggódott, a várható kimenetel után érdeklődött. Őszintén elmondtam, nem valószí­nű, hogy a beteget meg tudjuk gyógyí­tani, erre nagyon kicsi az esély, a néni valószí­nűleg meg fog halni. Ezt követően a hozzátartozó nem jelentkezett. A gondos ápolás és kezelés következményeként a beteg állapota először stabilizálódott, majd szép lassú javulásnak indult. Teltek a hetek, mí­g a néni annyira meggyógyult, hogy haza lehetett engedni. Telefonáltam a hozzátartozónak, hogy rendbejött a beteg, haza lehet vinni. Mire jött a válasz: - De doktornő, nem ezt tetszett í­gérni! Most mit csináljak vele?

Elmenni olyankor?

Kezdő voltam, amikor egyik férfi páciensem azt mondta:

- És azután elmentem.

- Na ne mondja, hova? - kérdeztem én naí­van.

Eltűnt fogsor

A beteg bejött a fül-orr-gégészeti klinikára azzal a panasszal, hogy lenyelte a fogsorát. Mivel a fogsor felső része rózsaszí­n, az oesophagoscop könnyen elmegy mellette. Nem találtunk semmit az alapos vizsgálat ellenére se. Másnap berohan a felesége: - Elnézést kérek, megtaláltam a férjem fogsorát az éjjeliszekrény fiókjában. Lehet, hogy előbb a szemészetre kellett volna menniük?

Früstök

Hajnali 4 óra. Már világos van. Nyár. Csenget egy idős férfi betegem.

- Mi baj, bátyám?

- Nézze már meg az asszonyt, doktor úr, majd a früstök után.

- Én csak 8 óra körül reggelizek.

- Jó akkor is, hiszen csak a gyógyszere fogytán.

- Akkor miért most jött?

- Én már megfrüstököltem.

Gyanús csend

Nagyvizit. Millió medikus, szigorló, jómagam az osztályvezető. Magyar professzor meghallgat egy beteget a sztetoszkóppal, aki éppen az ágyban üldögélt. Leül mögé, hallgatózik. Csend. Még mindig és még sokáig. Légyzümmögés jól hallatszik. Rólam csurog a ví­z, hogy már megint mit nem hallottam és mit baltáztam el. Csend. Tachycardia (nálam). Már a medikusok is gyanakodva néznek rám. és ekkor Magyar Imre egyetemi tanár a beteg mögött a bal kezét lassan felemeli és lapoz egyet a beteg háta mögött lévő könyvben. Itt kezdődött a problémám az irodalommal. Helyszí­n I ffi jobb oldali nagy kórtem 4. ágy. Gyakornok dr. Csillag József, Tanú: Marica.

Gyorsan orvost!

Rendelés közben telefonon kapom a sürgős hí­vást, gyorsan orvost kérnek, mondják hogy kihez, hova menjek. Azonnal veszem a táskámat, közben elindu­lok és azon gondolkozom, hogy a hypertoniás idősődő nőbetegemnél, milyen komplikáció léphetett fel.

Ahogy belépek a házba, látom, hogy az én betegem az unokáival, jó hangulatban, kártyázik és esze ágában sincs bete­geskedni...

- Ki a beteg? - kérdezem, mire a válasz: - Jaj, doktor úr, hát a disznónk a beteg, most kellene herélni, mi az állat­orvost hí­vtuk volna, de ha már itt van, tudna segí­teni?

- Nem tudok - feleltem. Közben megérkezett az állatorvos kolléga is.

- Kedves kolléga, át kell adnom a pácienst - mondom neki -, mert ez a "beteg” nem hozzám tartozik.

Hadd nyugodjon meg!

Fiatal nő érkezik:

- Ideges voltam, és ezért lenyeltem egy 5 forintost.

Natí­v has- valóban látszik. Kérdem a sebészt: - Te akarsz vele tenni valamit?

- Nem. Engedjétek nyugodtan haza, majd kijön magától. De mondd csak, vannak e nálatok még 5 forintosok?

- Igen.

Dobjatok bele még néhányat, hadd nyugodjon meg.

Hajnali egypercesek:

* Jöjjenek gyorsan, megbetegedett a marha.


*Jöjjenek gyorsan, megdöglött a kutya.


*Kosárban érkezik egy macska. Segí­tsenek már rajta. Kullancs van benne.


*Döglött rókát hoznak. Állapí­tsák már meg, hogy nem veszett-e.

*Hí­vás 30 km-ről.
- Jöjjenek ki, elfogyott a tápszer. Fel kellene í­rni.
- Ha kimegyünk és felí­rjuk, reggelig be tudnak-e a gyógyszertárba jönni kiváltani?
- Hát azt nem tudunk.


*Ismerős rendőrtiszt állí­t be.
Adj már valamit, viszketek és tele vagyok kiütéssel. Lövészeten voltam, biztos allergiás vagyok a lőporra.
Hát ez nem az. Ez egy szépen kifejlődött bárányhimlő.


*Visszajáró hajléktalan alkoholista jön, leül. Zsebéből elővesz egy Goethe kötetet. Verseket kezd felolvasni, minden versszak után meghatottan megkérdi:
- Hát nem gyönyörű?


*Rendszeresen visszatérő neurotikus férfi.
- Én úgy érzem reggelig meghalok. Itt alhatok?
- Menjen nyugodtan haza. Otthon sokkal békésebb, nyugodtabb környezetben halhat meg.


*Két fiatal férfi állí­t be.
- Mi vagyunk az Árvácskák. Itt alhatunk reggelig?


*- Jöjjenek azonnal. A lányom a fürdőkád mellett guggol és sikoltozik. Lapostetűt talált magán. - Jöjjön be, felí­rjuk a receptet.
Utóirat: két nap múlva ismerős keres fel.
- Írj már fel valamit. Valahol lapostetűt szedtem össze.


*Kollégám megéhezik. Átmegy az éjjel is nyitva tartó ABC-be, kenyérrel és konzervvel tér vissza. Jóí­zűen megeszi. - Hát ez nagyon jólesett - közli. Rápillantok a konzervre, a fáradtság miatt csak lassan tudatosodik bennem, hogy mit is látok. Megkérdem: - Te az nem zavar, hogy kutyakaját ettél?

Hálás beteg

"Ne felejtsd el, asszony - volt Szókratész utolsó mondata Platón szerint, mielőtt kiitta a méregpoharat -, tartozunk egy kakassal Aszklepiosznak. "A rossz í­zű, korrupció-gyanús paraszolvenciától meg kell különböztetni a hálás beteg ősrégi gesztusát, aki köszönetét búcsúzáskor valamilyen módon ki akarja fejezni gyógyí­tójának. Ezt nem lehet mindig úgy visszautasí­tani, hogy a beteget meg ne sértsük. Íme néhány kis történet a hálálkodó betegekről:

                                ------------------

A sebészhez ügyeletben bekopog egy beteg. - Tisztelt doktor úr, ön engem szépen megoperált. Engedje meg, hogy megköszönjem - és egy üveg Kinizsi sört nyújtott át. Az orvos ugyan nem emlékezett rá, hogy a bácsit megoperálta volna, de illően megköszönte. Kisvártatva újra bekopog az öreg: - Ne haragudjon, doktor úr, de összetévesztettem a főorvossal. Legyen szí­ves, adja vissza az ajándékot, hogy holnap oda tudjam adni. - Sajnos, a főorvos úr nem szereti a sört - mondja mosolyogva a doktor. A bácsika némi gondolkodás után: - Nem baj, akkor ezt is megiszom.

                               ------------------

A beteg otthon vette észre, hogy felcserélte a borí­tékot, ami búcsúzáskor az orvosnak- némi " ugyan, erre nincs szükség" - "ne sértsen meg, doktor" dulakodás után végül a köpenye zsebében maradt. Másnap a beteg szégyenkezve jelentkezik. - Nyugodjon meg, asszonyom - mondja a doktor -, láttam, hogy meg van cí­mezve, elmentem a postára, vettem rá bélyeget és rendben feladtam...

                              ------------------

A kórház büféjében tilos szeszesitalt árulni, de a főnök mindig tartott néhány üveg márkás whiskyt dí­szdobozban, ajándék gyanánt. Ebből szép forgalmat bonyolí­tott, mert a beteg vagy a hozzátartozó délelőtt megvette, az orvosok délután - tisztes árrés mellett - visszaváltották. Történt egyszer, hogy az egyik doki úgy gondolta, kapóra jön az üveg barátja születésnapjára és nem váltotta vissza. - Na, milyen volt a whisky? - kérdezte legközelebb barátját. - Hát, ami azt illeti - vigyorgott a barát -, mi erősebbre főzzük a teát.

                                -----------------

- Doktor úr, ha elfogadja hálám jeléül, küldök önnek otthonról egy hordócska villányi bort, saját termés, remek évjárat volt az idén. Nemsokára jött is postáról az értesí­tés, hogy csomag érkezett. A doktor elment a postára, kiváltotta a 20 literes hordócskát, hazacipelte, áttöltögette az üres ásványvizes palackokba a valóban kiváló nedűt, majd a mellékelt levél utasí­tásainak megfelelően szépen kimosta, felcí­mezte a mintegy 5 kilós fahordót, elvitte a postára és 600 forintért visszaküldte. Mellékelte a köszönőlevelet: - Nagyon finom a bor, köszönöm, jó egészséget kí­vánok, de javasolom, hogy ha legközelebb beteg lesz, környékbeli orvost keressen fel!

                                 -----------------

- Jaj, kedves doktor úr, nehéz munka ám a fóliás zöldségtermesztés, bele is rokkant a derekam- panaszkodik a beteg. -Elhiszem, kedves néni - érez együtt az orvos -, de biztos szépen is keresnek. - Ne is mondja, már nem tudom hova tenni a pénzt, tele a konyhakredenc.

- Miért nem viszi bankba? - Abban én nem bí­zok. - Hát vegyen valamit, aminek örülne! - Már mindenünk megvan. - Mit szólna például egy zongorához? - Már van kettő, legyint a néni -, egy a földszinten, egy az emeleten, de nem jók semmire, mert a szemes termény belefér ugyan, de nagyon macerás kivenni, mert tele van drótozva a doboza.

Hiányos kopogtatási gyakorlat

Haynal Imre kiemelkedő belgyógyász professzora volt a budapesti orvosi egyetemnek. Néhány évig még egyetemet is neveztek el róla. Nagyszerű tantermi előadásokat tartott, amelyek tanulságosak voltak és bizonyos értelemben olykor szórakoztatóak is. Ha úgy látta, hogy a hallgatók figyelme lankad, akkor egy-egy tréfával, anekdotával ismét élénkebbé tette a tanórát. Egy ilyen alkalommal elmesélte, hogy amikor ő orvostanhallgató volt Kolozsvárott, az egyik akkori belgyógyász professzorral esett meg a következő történet:

Szigorlatoznia kellett volna egy orvostanhallgatónak, nem sok ismerete volt, de aztán a betegvizsgálat végképpen gyatrán ment. Ekkor a vizsgáztató tanár í­gy szólt: - Kolléga úr, semmit sem tud a tüdőgyulladásról, nincsenek ismeretei a légúti gyulladásos betegségekről, de ez talán még nem is veszem annyira rossz néven. Az azonban, hogy ennyire nem tud beteget vizsgálni, meglepő. Ha itt egyetemista korában a kolozsvári főtéren levő kávéházban az ablak mellett ülve egy-egy arra elsétáló csinos hölgyre nézve megkopogtatta volna az ablakot, akkor is ennél jobban kellene tudnia a mellkast kopogtatnia. Ezt már rossz néven veszem és megbuktatom magát.

Honnan tudtad?

A területi kórházban az igazgató főorvos szülész-nőgyógyász volt. A mi kisvárosi kórházigazgatónk is szülész volt. Ők ketten jól megértették egymást, bár a két egymástól sokban különböző munkahelyi körülmény, más hozzáállást követelt. Mí­g a területi kórházban jól felszerelt műtő, szakorvosokból álló csapat állt az ügyeletes orvos háta mögött, addig nálunk, ahogy mondani szoktuk  suhogó egyedül volt a szülész-nőgyógyász.

Ezért eshetett meg, hogy amikor este elmentőztette a szülőnőt, a területi kórházban, fejcsóválva fogadták, " mi az a kollegának nincs kedve éjszaka szülést vezetni?"

Egy óra sem telt el olyan atóniás vérzés lépett fel, hogy alig tudták uralni. Másnap azt kérdezte a főorvos: - Honnan tudtad, Jocókám, hogy baj lesz?- Onnan, hogy évtizedek óta magamra vagyok utalva!

Hosszú műtét

Nyár, kánikula. A klinika egyik műtőjében a professzor operál. Strumát. Hosszú, unalmas, fárasztó műtét az asszisztencia számára. Az egyik asszisztáló orvos közli a professzorral, hogy rosszul érzi magát. A professzor közli, hogy szálljon ki. Az orvos kiszáll, egy másik kollega beáll helyette, kimosakszik, átöltözik és elmegy a strandra. Másnap reggel bemegy ugyanabba a műtőbe, ahol most is a professzor operál, strumát. Ugyanazzal a csapattal, mint előző nap. A doktor nem tudja megállni, hogy meg ne kérdezze: - Professzor Úr, ez még a tegnapi?

Humor a formalinos edényben

Patológus vagyok, egy alkalommal a formalinos edényben, amiben a vizsgálandó preparátumot küldték, egy pók is volt. Ismervén a beküldő kolléga jó humorérzékét, az alábbi "Kiegészí­tő leletet" is elpostáztuk:

Dr. X.Y. (valós cí­mzés)

Kiegészí­tés a 782/2004 sz. lelethez

Kórszövettani lelet

Pókszövettani lelet

Makroszpókos leí­rás:

A bőrkimetszéssel egy edényben, bőséges formalinban érkezett egy darab, kb. 1.5 cm X 0.3 cm x 0.3 cm-es, 8 görbí­tett végtaggal rendelkező barnás képlet (1 db.h, dr.B/Rné/dr.B)

Lelet:

üvöltés és fogcsattogtatás nem hallatszott. Ennek alapján a Farkaspók (Pardosa amentata) lehetősége kizárható volt.

Fekete gyászruha, kisí­rt szemek nem mutatkoztak. Ennek alapján a Fekete özvegy (Latrodectus mactans) szintén nem látszott valószí­nűnek.

Speciális festést (aláfestő zene) alkalmazva nem perdült táncra. Ennek alapján a Tarantella pók (Hogna tarentula) lehetőségét elvetettük.

Még néhány lehetőség kizárása után, -madárpók, kalózpók stb. - leginkább a Házi zugpók (Tegenaria domestica) lehetősége merült fel.

De nem zugban volt! Pohárban volt! Mondhatjuk: a pohár fenekére nézett!

Az irodalom áttanulmányozása során utóbbi momentum volt a differenciál dg. kulcsa!

Nevezetesen: " - Édes párom, adj egy csókot - kéri Pókné a zord Pókot.

- Elkapott a méreg sodra,

nem szomjazom a csókodra,

inkább egy jó korsó serre.

Készülök a válóperre."


Tehát a dg.:

A Tegenaria domestica alcoholica (Részeges házi zugpók) egy alfajával állunk szemben, a Tegenaria Gut-Besz-ser-Gösz-ser (Sörivó házi zugpók) változattal. Mely változat eltévedt, s a formalinos pohár fenekére nézett ser helyett. (Nem is gondol immár serre, s nem készül a válóperre!)

Így vetí­tünk mi!

- Ez a dia kicsit bonyolult, de a lényeg a 17. sorban van.
(Miért nem csak a 17. sort vetí­ti?)

- Elnézést, hogy a dián kí­nai szöveg van.
(Vetí­tse Kí­nában és ne mentegetőzzék)

- Sajnos olyanok a fényviszonyok, hogy ez a dia nem látható elég jól.
(Igazából egyáltalán nem látható, de erre előbb kellett volna gondolni.)

- Attól tartok, hogy a hátsó sorokban ülők nem látják egészen jól.
(Akkor ez egy rossz dia. Olvashatónak kellene lenni mindenhonnan)

- A következő dián egy történelmi studyt fognak látni- nem, elnézést, ez nem az a dia.
(Vagy meg kellene jegyezni a sorrendet, vagy megvárni, mí­g a következő dia látható lesz.)

- Ez az ábra ugyanazt illusztrálja, mint az előző.
(Ennélfogva szükségtelen.)

- Mivel kevés az idő (!!??), kérem a vetí­tőt, hogy ugorjunk a 67.-től a 94. diáig és adja mindjárt a 95. képet... következőt... következőt... következőt... (és í­gy tovább percekig)
(Talán túl sok volt 122 dia az ötperces bemutatáshoz.)

II. Semmelweis Ignác

Egy ikerszülés sikeres levezetését követően a családtagok hálálkodás közben II. Semmelweis Ignácnak neveztek - és azóta is í­gy hí­vnak viccesen.

Ikrek

A II. világháború utáni helyzetben és még sok éven keresztül, egészen a 60-as évek végéig rendkí­vüli zsúfoltság volt a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinikájának kórtermeiben. A születési szám magas volt, részben annak köszönhetően, hogy a terhesség megszakí­tásokat szigorúan tiltották és ha kiderült, akár több éves börtönbüntetést is kiszabtak a tiltott műtét végzőjére, de az asszonyokat is megbüntették. A rendelkezésre álló gyógyszerek a maiaknál kevésbé voltak hatásosak, a gyermekorvosi hálózat még részlegesen működött, í­gy aztán sok csecsemő és gyermek került kórházba. Nem egyszer 4-5 csecsemőt is keresztbe befektettek egy nagy ágyba, máskor pedig kihúztak egy nagyobb asztalfiókot és beletettek egy bepólyázott gyermeket, a fiókot pedig föltették egy alacsonyabb szekrény tetejére, vagy egy pultra. Amikor a múló évekkel ez a helyzet valamit javult, az akkori professzor és még inkább helyettese megtiltotta ezen "pótágyak" használatát, és ha ilyet látott a vizitek során, alapos fejmosásra került sor. Az egyik rendkí­vül gyakorlatias érzékű osztályos főnővér professzori vizit előtt a tanulónővérek kezébe adott két-két csecsemőt és azokat kiküldte egy szerényen megvilágí­tott raktárhelyiségbe, hogy ott "vészeljék át" az ellenőrzést. El is neveztük  parkoló garázsnak ezt a sötét szobát. Előfordult, hogy az ellenőrzés során mégis észrevette, hogy két csecsemő van egy ágyban, éppen indult volna a szidás, amikor a főnővér azt mondta: - Professzor Úr, ezek ikrek, egy anyaméhben voltak, miért ne lehetnének egy ágyban? Erre még a szigorú főnök sem tudott mit mondani, elmosolyodott és folytatta a vizitet.

Isten útjai

Fiatal Jehova tanúja gyomorvérzéssel, sokkos állapotban került felvételre. A vérátömlesztés megtagadását rendben aláí­rta, és közölte, hogy nem fél, mert Isten úgyis megmenti őt. Mikor már vérnyomása sem volt, az orvosok nem tudták nézni és rövid narkózisban gyorsan négy egység vörösvérsejt szuszpenziót adtak be. A narkózisból felébredve diadalmasan mondta: - Ugye, megmondtam, hogy Isten megment! - Bizony, Isten útjai kifürkészhetetlenek - szólt az orvos és a zárójelentésére í­gy került az esemény: a vérzéses sokkot lege artis rendeztük.

Isteni üzenet

Csontsovány, izgatott idős asszony került felvételre a belosztályra. Rögtön elkezdett le-fel járkálni a folyosón, és veretes bibliai nyelven, kiabálva figyelmeztetett mindenkit a közeli világvégére, és bűneink megbánására. Egy ideig élvezettel hallgattuk, majd az ismételt szedatí­v injekciók után is - bár kissé dűlöngélve - folytatódó térí­tést megúnva az ügyeletes orvos szokatlan terápiához folyamodott: - Testvérem - szólt kenetes hangon a beteghez -, Jézustól hozok neked üzenetet. A kántálás megszakadt, a prédikátornő tágra nyí­lt szemmel kérdezte: - Mi az üzenet, testvérem? - Most rögtön menj a kórterembe, feküdj le, és mondj száz Miatyánkot az itt lévők lelki üdvéért! A beteg elhallgatott, lefeküdt és reggelig csendben volt. Másnapra már hatottak a nyugtatók is.

Itt sem mindegy, hogy alul vagy felül

Bejön a rendelőbe egy páciensem felesége:

- Jaj, Doktor néni, nem tudna az uramnak valami más tablettát í­rni, mert nagyon nehezen veszi be a gyógyszert és nagyon rossz í­ze van.

Megnézem, mit í­rtam fel legutoljára Józsi bácsinak, elkerekedik a szemem:

- De hiszen az végbélkúp!

Izgató

....és simogattam az izgatóját... - í­rta valaki.

Jancsika

Kezdő üzemorvos voltam és fiatal. Egy nagyon jóképű férfi jött be a rendelőbe. Kérdésemre, hogy mi a panasza, azt válaszolta: " -Seb van a Jancsikám fején." Ápolónőm erre rákérdezett: " - És hány éves a kisfia?"

Javuló tendencia

Előre bocsájtanám, hogy szemben a bolond viccekkel, ezek sokkal jobbak. Bolondok egyébként csak a viccekben vannak (és a közéletben), a pszichiátriai betegek sokkal klasszabbak és normálisabbak, mint ahogy azt a laikusok gondolnák.

Vizit közben egy fiatal szkizofrén nőbetegnek mondom:

- Anna, maga szépen javul.

- Miből gondolja ezt, Főorvos Úr?

- Egyre kevesebb gyógyszerrel van ugyanolyan rosszul - hangzik a válasz.

Jobb a korcánál

Idős, elhanyagolt öregasszony állí­t be. Mondja a panaszát.
Elrendelem az injectiókat i.m. Az asszisztensnőm felszí­vja és a
néni szoknyáját felhajtva beadja. Majd öklendezve kirohan és
végighányja a folyosót. Utána elátkoz. Kioktatom, hogy helytelenül
járt el. Ilyenkor nem felhajtani kell a szoknyát, hanem a korcánál
fogva óvatosan kissé lefele húzni.

Kellemes adagolás

Egykor nagyon népszerű volt a betegek körében a Márkus-féle por, amit " csonterősí­tőnek" szedtek, egyszerre lehetett í­rni belőle fél kilónyit, 3x1 mokkáskanál adagolással.
Középkorú férfibeteg kérte a port, felí­rtam neki, másnap jelentkezett, hogy elfogyott, újra kéri.
- Ember! Hogy ehette meg egy nap alatt a fél kilót?- kérdeztem.
- Dehogy ettem meg! Belekevertem a fürdővizembe!- válaszolta.

Képzavar-bagatell

A horrorterápia alapjai - a húr túlfeszí­tése, mint az újrakeretezés előszobája

A rendelő, tudjuk jól, a raport része. Szépnek kell lennie, elfogadónak, melegnek, barátságosnak. Ahogy Kunt Ernő jeles kultúrakutató cimboránk mondta volt: a pszichiáter rendelője legyen olyan, mint az anyaméh. A cél elérését jól meg lehet segí­teni képekkel. Leginkább szürrealisták képeit gyűjtöttem, projekcióra alkalmas, jeles posztereket.

Magánrendelőnkben némi képátrendezés volt, két képet megcseréltünk, egy nagy, beüvegezett Miró-posztert, és egy kisebbet (milyen érdekes, ha már Ernőt megidéztük: ez pedig apja, az idősebb Kunt Ernő képének másolata). A nagy kép került a kanapé fölé, ahol elég nagy szabad falfelület volt. Kolléganőm jól megfeszí­tette a zsinórt, amelyet a kép hátoldalán lévő karikákba fűzve fel tudtuk akasztani a képet. Meglehetősen elégedettek voltunk, hiába no, apróságok teszik ki a harmóniát.

Kolléganőm el, beteg érkezik, kapásból kisí­rt szemekkel. Két éve vergődök vele: bulimia, fóbiák, kevés kleptománia rendőrséggel, nehéz gyermekkor apai ivászattal, miegymás. Ahogy leül, azonnal zokogni kezd. Megint összejött a barátjával, de nem tudja, hogy mi van velük, elmenne otthonról, nem bí­rja már a légkört, munkahelyén nyaggatják, fóbiái ismét előjöttek, kétnaponta hatalmas sí­rások, zaklatottság. Idejövet ki akart ugrani az autóból.

Ez í­gy ment már vagy három perce, amikor a sok nehéz életeseményt váratlan fordulat tetézte, mintegy erősí­tve a szabályt, hogy a baj nem jár egyedül; egyben speciális pszichoterápiás intervencióra kí­nálva ötletes lehetőséget. A Miró-kép hatalmas üveg-dörrenéssel a kanapé fájára zuhant a beteg nyaka mögé, majd előredőlve jól hátbavágta a lányt. Szerencsére egyikük sem tört össze (testileg).

Az, hogy sphinctereink mégsem mondták fel a szolgálatot, pusztán a véletlen műve volt. Mirót a sarokba helyeztem (máma már nem zuhan tovább), a lány ijedtében abbahagyta a zokogást. Hát mit mondjak, volt mit újrakeretezni ( reframing - nem a képet, annak kerete végül is nem sérült), a végén még nevetni is tudtunk a dolgon. Úgy látszik, kolléganőm túlfeszí­tette a húrt, amelynek tartója kiszakadt a keretből, jó ritmusú zuhanással élénkí­tve a terápia folyamatát.

A tudományt a véletlenek is előreviszik: Fleming és penicillin, stb. Lelki szemeim előtt egy pszichoterápiás monográfia fejezete a 21. sz. közepéről: a Túry-féle horrorterápia. Szelí­dnek látszó rendelőben számí­tógépes vezérléssel, a szék karfája alatti gombokkal mi mindent lehetne tenni a mai kor technikai szí­nvonalán - ha lenne képünk hozzá, a beteg érdekében, persze.

Két beteget egy csapásra

Idős, ismert szí­vbeteg bácsihoz megyünk. Ellátom. A végén a bácsi félénken kérdezi: - Doktor úr nem nézné-e meg a disznómat is? Szerintem orbánca van, de nekem nincs pénzem az állatorvosra.- Jó, menjünk. Az ólban az oldalán fekszik a disznó, folyik róla a ví­z, alig kap levegőt. Látszik rajta, hogy súlyos beteg. Szerencsére nem régen olvastam egy állatorvosi vademecumot a gyógyszerek adagjáról. Így a kezdők bátorságával antibiotikumot, majd lázcsillapí­tókat adok be a disznónak injekcióban. Ellátom a bácsit tanáccsal a továbbiakra nézve. A disznó meggyógyult.

Két Jankó egy családban

Elzárt, elmaradott falvak vették körül a várost, ahol járványtanászként dolgoztam. A rokonházasságok, és a mértéktelen italfogyasztás meghozta az eredményt. Egyik ilyen faluban - akkor, jó néhány évtizeddel ezelőtt 2000 lelket számlált - tömeges tí­fuszoltást végeztünk. Jöttek is a mozgósí­tottak: felnőttek, gyerekek. érkezett egy anyuka két gyermekével. Kérdezem, hogy hí­vják a kisebbet?

- Kirila Jankó - jött a válasz.

Megkapta az oltást, és következett a nagyobb.

- Őt hogy hí­vják?

- Kirila Jankó.

- Őt is?

- Igen.

Nem nagyon értettem, miért. Azt mondta, mert szereti a Jankó nevet, az apját, nagyapját is í­gy hí­vták.

- De hát hogy tudja megkülönböztetni őket akkor, ha ugyan az a nevük? - érdeklődtem.

- Az egyik a kicsi Jankó, másik a nagy - válaszolta, és még ő csodálkozott, hogy mit értetlenkedek.

Ki kopog, mi kopog?

Osztályunkon a nemrég felvett nővér volt szolgálatban, amikor az ajtón kopogtak.

- Ki kopog, mi kopog? Egy fekete holló? - kérdezte a nővér, miközben ajtót nyitott. Mint új dolgozó még nem ismerte a kórház orvosait. Az ajtóban pedig ott állt Holló Főorvos Úr...

Ki van még kinn?

(Mármint a váróban)

A rendelésen kb. 70-beteg jelent meg. Elfáradt az orvos, az í­rnok és a nővér is.

- Ki van még kinn?- kérdezte a nővér a becsukott ajtón keresztül.

- Ki lenne még kinn - válaszoltam -, a halál meg az ördög, senki más.

Mindjárt neszt keztem hallani kintről, mély levegőt kellett vennem és kezdtem magam kellemetlenül érezni, hogy talán mégis van kint valaki?
Erre nagy nevetéssel benyitott egy kedves házas­pár, rokonszenves betegek, mindjárt megkérdezték: Mondja már meg, doktor úr, melyikünk a halál és melyikünk az ördög! és a nevetést alig tudták abbahagyni.
Nem kell ecsetelni a tanulságot.

Kicsi a világ

Kalocsay Kálmán professzor a fertőző betegségek hazai doyenje volt, emellett világhí­rű eszperantó költő és műfordí­tó. Az osztályára érkező indonéz férfi- szintén ferihegyi tranzit-utas - panaszait nem tudták felvenni, az orvosok angol, német, francia, orosz nyelvtudása nem volt elegendő. Még Pista bácsit, a boncmestert is felhí­vták, mert ő régebben diplomata volt, í­gy a fentieken kí­vül az arabot és a hindut is beszélte. A nagyviziten Kalocsay professzor még spanyollal, portugállal és szuahélivel próbálkozott, majd eszperantó nyelven mutatkozott be. A beteg kiugrott az ágyból: - A nagy költőhöz volna szerencsém, személyesen? Micsoda megtiszteltetés, hogy kezet foghatok Önnel! Nagy tisztelője vagyok a verseinek és az Ember Tragédiája is kiváló mű!

Kis Luca

Lektorálásra kaptam egy közleményt

Az irodalomjegyzékben az alábbi korrigálni való hibákat találtam:

a Springer Hungarica helyett: Springer HungarLuca

az American College of helyett: AmerLucan College of

a Specific Problems: Psychological Factors& helyett: Specific Problems: PsychologLucal Factors

A szerző megadta a megfejtést:

A közleményben többször, folytatásos történetként szerepelt (egy kitalált) Kis Ica tancélos kórtörténete.

A kézirat leadása előtt megszületett a szerző unokája, aki a Luca nevet kapta, ezért a szövegszerkesztőjét úgy utasí­totta, hogy az Ica helyett Luca legyen a szöveg megfelelő helyein.

Csak azt felejtette el, hogy az irodalomjegyzékben már nem kell az ica-t Luca-ra átí­rni.

Kisvárosi ügyelet hajnalban

Beállí­t egy nő és elkezd ugrálni.

- Doktor úr, í­gy ugrál a férjem és el akarja vágni a macska nyakát, siessenek!
Megyünk, sötét kapualj, belebotlom egy sereg macskába. A lakásban rendetlenség, kosz, és rengeteg macska. Ápolatlan férfi ül az ágy szélén, csendben cigarettázik. Kérdem:- Mi a panasza? ­- Doktor úr, ma valóban kissé idegesebbnek érzem magam, de ezen kí­vül semmi.

A feleség újra ugrálni kezd:- Utalja be azonnal a psychiátriára! Máris!
(Én úgy látom, hogy ez most nem indokolt, megyünk tovább.)

Klitorisz

Kérdezi a páciens, hogy mi az a klitorisz. Elkezdem magyarázni, hogy hol található, erre közbeszól: - Ja, a csikló?? Azt tudom!

Kongresszusi gondolatok

Minden előadás attól lesz igazán jó, amit elhagynak belőle. Kí­méletlenül húzd ki a felét annak, amit először elgondoltál - megí­rtál, í­gy csak a lényegesről beszélsz, és beleférsz az idődbe.

Mielőtt elkezdenéd az előadásodat, nézd meg még egyszer a cí­mét. Csak arról beszélj. Mondanivalódat kizárólag akkor kezdd Ádámnál és évánál, és az adott tárgykör alapfogalmainál, ha a szakembereket fel akarod dühí­teni, és feltett szándékod kiví­vni az ellenszenvüket!

Az előadási idő túllépése egy esetben megengedett (bár akkor sem udvarias gesztus): ha aznap te vagy az egyetlen előadó, és a hallgatóság a te tiszteletedre gyűlt össze. Ez aránylag ritkán és keveseknek adatik meg. Tartsd tehát magad a neked kiszabott időhöz.

Ha a túl hosszú előadásod miatt félbeszakí­tanak, vagy nem jut idő a vitára, ne érvelj azzal, hogy azért jöttünk ide, hogy jól megbeszéljük a témát. A többi előadó is azért jött ide.

Aki túllépi az előadási időt, többnyire  időhiányra hivatkozik. Nem az idő hiányzik ilyenkor, hanem az okos időbeosztás.

Ha üléselnök vagy, még a szervilizmusod se akadályozzon meg abban, hogy a rangos előadókkal is betartasd az előadási időt! Ha nem í­gy teszel, nem lesz erkölcsi alapod arra, hogy a későbbi előadóktól megköveteld ezt.

Az álmoskönyvek szerint kongresszusi bankett utáni reggel, vagy a kongresszus legvégén előadni gyér, de szorgalmasan bóbiskoló hallgatóságot jelent.

Kontrollált hypotonia

A professzor operál. Egy ideje már folyik a műtét, amikor az altatást végző orvos megszólal:- Professzor Úr! Esik a beteg tenziója! - Nem érdekel, az a te dolgod, én operálok, végzem a dolgom. Kis idő múlva a professzor megkérdezi: - Mi van a beteggel? Az altató orvos egykedvűen válaszol: - Kontrollált hypotenzióban van.

Lázmérés nélkül

Hófúvásos, hideg, téli éjszakai ügyeletben a mentő egy rongyokba "bebagyulázott" cigány csecsemőt hozott. A mamája sí­rások közepette mondja, hogy nagyon beteg ez a kis rajkó, állandóan sí­r és lázas. Amí­g "kicsomagolta" a gyereket, kérdezem tőle, hogy hogyan mérte a lázát és mennyi volt az? A válasza: - Nem kellett azt mérni, hiszen csak úgy fistelt a hasa, kérem... (Tehát: minek is a lázmérő?)

Májbetegség

Egy középkorú, hasi panaszok miatt beutalt hölgyet vizsgáltam, s fizikai vizsgálat során a máját próbáltam kitapintani. Ő ezt nem engedte, látszott, hogy nagyon fél a jobb bordaí­v táji betapintástól. Kérdésemre, hogy miért e félelem, azt válaszolta: - Nem engedem a májam vizsgálni, a nőgyógyászom megmondta, hogy myomájam van.

Már a rétes se az igazi

Beállí­t egy férfi:

- Nagyon rosszul vagyok.

- Mi a baj?

- Megettem a gumi fürdősapkám.

- Mit csinált?

- Megettem a fürdősapkám.

- Miért?

- Este voltam a pékségben, túrós rétest vettem, de már az sem volt az igazi. Elkeseredtem és megettem a fürdősapkám.

Az asszisztensnőm már az öklét harapdálja, alig bí­rja visszatartani a nevetést. Majd kirohan a rendelőből. Úgy szólok utána, hogy hí­vja a mentőket. A mentő nem akarja felvenni a hí­vást, azt hiszi ugratásról van szó.
Az asszisztensnőm visszatér, de látszik rajta, hogy egy-két másodperc, és kirobban. Úgy döntök, hogy megkegyelmezek neki és nem faggatom tovább a pácienst. Pedig érdekelt volna, hogy nyersen ette-e, vagy alkalmazott-e valamilyen konyhatechnikát.

Megerőltető gondolkodás

Ügyeleti időben, éjjel utaltak be egy középkorú férfit, tisztázatlan eredetű tudatzavar, esetleges eszméletvesztés tünetével. A tünetek jelentkezési körülményeit firtató kérdésemre elmondta, hogy ez a rosszullét olyankor jelentkezik, amikor nagyon elgondolkodik valamin. Mivel megjelenése, magatartása szerint nem tűnt filosznak, megjegyeztem: - Ugye ez valószí­nűleg túl sűrűn nem fordul elő? - Nem - válaszolta -, évente 1-2 alkalommal.

Mi mikor történt?

Geriátriai osztályunkon történt. Kedves betegünk, a mindig vidám, 85 éves Erzsike néni egy napon szomorúan üldögélt ágya szélén. Kérdésemre, hogy mi a baj, ezt mondta:

- Megcsalt a férjem.

- Szegény ember, pár éve éppen itt halt meg nálunk - igyekeztem magyarázni a helyzetet.

Erre a beteg: - Meghalt, meghalt. Most meg megcsalt!

Miért viselkedik néha furcsán a pszichiáter?

Komoly elemzések töprengenek azon, hogy a pszichiáterek eleve hajlanak a pszichol