A legutóbbi konferencián az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke Thomas Straumits, új még máshol nem publikált összehasonlító adatokat mutatott be egy adott ország gyógyszerkiadásain belül az állami hozzájárulás mértékének megállapítására, mivel a széles körben használt OECD-adatok nem nyújtanak erről pontos képet. A nettó költés világosabban mutatja a helyzetet, az eredmény azonban így még lehangolóbb. Nem csak az összeurópai mezőnyben vagyunk lemaradva, hanem szűkebb régiónkban is harcolnunk kell a képzeletbeli dobogó legalsó fokáért.
Alapvető probléma, hogy Magyarországon jelenleg nem ismert a gyógyszerekre fordított állami kiadások valódi és pontos értéke, mivel a széles körben használt OECD-adatok nem nyújtanak pontos képet egy adott ország gyógyszerkiadásain belül az állami hozzájárulás mértékéről. Egy tegnapi konferencián először bemutatkozó, most készült közép-európai tanulmány a visegrádi országok gyógyszer-finanszírozási metódusait elemzi és hasonlítja össze egymással 2010 és 2015 között, és egyben egy új megközelítéssel és pontos adatokkal is szolgál. A tanulmány az egyes államok nettó gyógyszerkiadásainak összegét határozza meg, oly módon, hogy nemcsak a patikai és kórházi gyógyszerárak állami hozzájárulásának mértékét, hanem az ezt csökkentő bevételeket is figyelembe veszi.
A V4 országok gyógyszer-támogatási rendszereinek összehasonlításából kiderül, hogy azok felépítése hasonló egymáshoz, a legfőbb eltérések a visszafizetések szerkezetében mutatkoznak meg, mivel Magyarországon kívül egyetlen visegrádi országban sem alkalmaznak különadókat. Ráadásul a legtöbb gyógyszeripari különadó jövőre kifejezetten és nagymértékben az új terápiákat sújtja majd.
A konkrét adatokat nézve elmondható, hogy a magyar gyógyszerköltés még ezen összehasonlításban is alacsony, ráadásul a vizsgált államok közül egyedül Magyarországon csökken a nettó állami gyógyszer-közkiadások szintje (miközben a hazai GDP növekvő tendenciát mutat), miközben Lengyelországban mérsékelt növekedés, Csehországban és Szlovákiában stagnálás történt e téren.
Ha a teljes gyógyszerkiadás összegét lakosságszámhoz arányosítva nézzük, ez a számadat Szlovákiában (átlagosan 209 euro/fő) a legmagasabb, a szomszédos országban közel kétszer annyi állami támogatásból gyógyulhat a beteg, mint Magyarországon (átlagosan 119 euro/fő), és megkapja a legújabb gyógyszereket is, amikhez jövőre itthon már egyedi méltányossági kérelem alapján is nehéz lesz hozzájutni.
Ezek alapján, valamint a támogatásra váró innovatív készítmények számának ismeretében megállapítható, hogy Magyarországon a gyógyszer-finanszírozás további támogatást igényel az egészségpolitikán belül.