okt 13, 2016

LÁSSUNK TISZTÁN!


Csak az 50 évesnél idősebb populációban közel 33 ezer vak és 218 ezer látássérült ember él hazánkban.

Az esetek többségében azonban nem az ismert szemészeti problémák, a szürkehályog, a zöldhályog vagy egyéb látóhártya-betegségek, hanem a cukorbetegség áll a háttérben. A Nemzeti Programbizottság a Jó Látásért idén a Látás Világnapja alkalmából számos programot szervez, hogy felhívja a figyelmet a látásvesztés megelőzésének és kezelésének fontosságára.

 A Látás Világnapját 2000 óta rendezik meg október második csütörtökjén. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a vakság 80%-a megelőzhető, illetve gyógyítható. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Nemzetközi Vakságmegelőző Intézet (International Agency for the Prevention of Blindness, IAPB) globális kezdeményezést – „Vision 2020” – tett az elkerülhető vakság megelőzésre, amihez számos ország, közte Magyarország is csatlakozott.

Magyarországon kimagaslóan nagy a vakok számaránya, és a területi egyenlőtlenségek is jelentősek, a lakosság arányában közel két és félszer több vak ember él vidéken, mint a fővárosban.

A cukorbetegség a szerzett vakság egyik leggyakoribb oka, és az előfordulása folyamatosan növekszik. A jelenleg becsült kb. 750.000 fős cukorbeteg populációban 32.000 beteg vak vagy súlyos látássérült, és jelenleg évente további 1000 cukorbeteg veszíti el látását.

Mivel Magyarországon a keresőkorú lakosság vezető vaksági oka a cukorbetegség, a diabeteses vakság okozta költségek jelenleg mintegy évi 30 milliárd forintot tesznek ki. A számítások szerint az állam éves szinten kb. 750.000 forintot költ egy diabéteszes vak betegre, amit a betegek saját zsebből minimálisan évi 330.000 forinttal egészítenek ki. Fontos, hogy ezen kiadások jelentős része (a számítások szerint kb. 530.000 forint) nem közvetlen egészségügyi kiadás, hanem a szociális támogatás és ellátás költsége.
Emellett az is jelentős terheket ró az államra, hogy a keresőkorú vak diabeteses betegek kiesnek a munkaerőpiacról, nagyrészük egyáltalán nem dolgozik, vagy nem képzettségének megfelelő állásban dolgozik.

Fontos látni, hogy az említett költségek kétharmada – évi 20 milliárd forintnyi kiadás – hosszú távon, megfelelő szűrőprogramok és terápiás eszközök bevezetésével megtakarítható lenne!

A helyzet javítására az idei évben megalakult a Nemzeti Programbizottság a Jó Látásért, melynek fő célja, hogy elősegítse az Egészségügyi Világszervezet már említett, a szem egészségét érintő globális akciótervének (Universal eye health: a global action plan 2014-2019) hazai megvalósítását. A Nemzeti Programbizottságot 11 szervezet vezetői alakították meg, akik közösen olyan programterveket dolgoznak ki, ami a fenti célok elérését és megvalósítását segítik. A Bizottság a Látás Világnapja alkalmából tervezi előterjeszteni első konkrét programjavaslatait.
A javaslatok magukban foglalják az elkerülhető vakság és gyengénlátás megelőzését, a jó látás megőrzését, illetve a látás rehabilitáció elérhetőségének fejlesztését, valamint a vakok és a gyengénlátó személyek számára a teljes élet lehetőségének biztosítását.
A cukorbetegek látásvesztésére visszatérve a nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy a diabeteses betegek megfelelő szűrésével megelőzhető a vakság. A magyar szakmai elvárások egyértelműek e kérdésben (a 2-es típusú cukorbetegségben a diabetes diagnózisakor szemészeti vizsgálat is szükséges, illetve legalább évente egy alkalommal szemészeti ellenőrzés szükséges), azonban a megvalósítás nem mindig sikeres. A nemzetközi gyakorlatban ezért a drága ellátások helyett ma már gyakran telemedicinális megoldásokat alkalmaznak, mivel költséghatékonyabbak és célzottabbak.
Ennek során a vizsgálati helyszínen lefényképezik a beteg szemét, a fényképet továbbítják egy kiértékelő központba (ami bárhol lehet a világban), és a központban értékelik ki az eredményt. Lényeges, hogy sem a fényképezéshez, sem a kiértékeléshez nem szükséges szemész-szakorvos jelenléte! Ez nem csak sokkal olcsóbbá teszi a szűrést, de a jelenlegi közismerten szűkös szakorvosi kapacitásokat is tehermentesítené.

A másik teendő a már kialakult betegség modern kezelése. Az elmúlt években olyan biotechnológiai készítmények váltak elérhetővé, amik közvetlenül az érintett szembe injekciózva állíthatják meg a további látásvesztést. Ezek hatóanyagok kifejezetten szemészeti alkalmazásra lettek kifejlesztve, mivel gátolják az olyan új, rendellenes erek képződését a szemben, amelyekből gyakran folyadék, illetve vér szivárog, ami a látásromlást/vesztést okozza. Fontos lenne, hogy minden rászoruló beteg hozzáférhessen e gyógyítási lehetőséghez.
Ezek a készítmények valóban nem olcsók, azonban a kezelés költsége nem összemérhető egy megvakult beteg 20-30 éven történő ellátásával, arról a forintban nehezen kifejezhető haszonról nem is szólva, hogy valaki nem veszti el a szeme világát.

webdesign: qualitypress l powered by: CMS Made Simple