sze 14, 2016

JÁRÓBETEG SZAKELLÁTÁSI KONGRESSZUS BALATONFÜREDEN


A szakmai szövetség szerint a járóbeteg szakellátás továbbra sem kap kellő figyelmet és nincsenek ösztönzők az alapellátás és a szakellátás számára, hogy a betegek jelenleginél nagyobb hányadát kórházon kívül lehessen tartani.

Szeptember 16. és 18. között Balatonfüreden rendezték meg a XVII. Országos Járóbeteg Szakellátási és XII. Országos Járóbeteg Szakdolgozói Konferenciát. A 3 napos rendezvény utolsó napján került sor a hagyományos Egészségpolitikai Fórumra, melyre az idei évben is az egészségügyi ágazat szereplőinek képviselőit hívták meg, hogy megvitassák a járóbeteg szakellátással és általában az egészségügy helyzetével kapcsolatos új és aktuális kérdéseket.

A fórum elején új elemként, vitaindítóként a Járóbeteg Szakellátási Szövetség titkára bemutatta a járóbeteg-szakrendelők vezetőinek körében végzett felmérés legfrissebb eredményeit. Ezek alapján a vezetők az elmúlt időszak változásait (pl. béremelés, finanszírozási alapdíj növekedése) hatásit illetően egyaránt számítanak pozitív és negatív változásokra is. A legnagyobb gondot a szakellátók vezetői a finanszírozásban, a humánerőforrás helyzetben és a stratégiai terv (koncepció) hiányában látják. Ez utóbbi azért lehet érdekes, mert teljesítése önmagában nem igényel (ne) többlet költségvetési forrásokat. A vezetők osztályozták az ágazatvezetés, az irányító hatóságok és a fenntartók munkáját, amely az előző évhez képest némi javulást mutat.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának egészségügyért felelős államtitkára Dr. Ónodi-Szűcs Zoltán elmondta, hogy véleménye szerint az elkövetkező másfél év legfontosabb „csatatere” az egészségügy lesz. A folyó átalításokat illetően jelezte, hogy az ellátásszervezés kizárólag területi alapon történhet, de természetesen az, hogy ezek a területek pontosan mekkorák legyenek, arról lehet szakmai vitát folytatni. A kórházi kancellária rendszerről elhangzott, hogy annak bevezetése nem fog csúszni, várhatóan a jövő héten születik ez ügyben végleges döntés. A kancellária rendszer bevezetésének akkor van értelme, ha az az ellátásszervezést tekinti fő céljának, hogy a kapacitásokról, ellátásszervezésről szóló döntések elszakadjanak az intézményi szinttől. A további fejlesztéseket illetően emlékeztettt rá, hogy az elmúlt években 500 milliárd forintot költöttek vidéken az egészségügy fejlesztésére, így most érthető ha Budapest jön. Jelezte, hogy ebben most korlátozottan áll rendelkezésre EU forrás, így kormányzat költségvetési forrásból fog fejleszteni. Elhangzott továbbá, hogy a budapesti „szuperkórházak” közül kettőnek már megvan a helye is (a Honvédkórház, illetve az egyesített Szent István-Szent László Kórházak bázisán).

Mészáros János helyettes államtitkár a minimumfeltételeket illetően kifejtette, hogy azok ne pusztán leltárszerű felsorolások legyenek, hanem terjedjenek ki kompetenciákra is. ennek kapcsán emlékeztetett arra is, hogy az elkövetkező években mintegy 5 milliárd forint áll rendelkezésre a betegbiztonság növelésére, amit 14 milliárd forintra kívánnak bővíteni.

Kiss Zsolt az OEP főigazgató-helyettese a betegfogadási listák (várólisták) kapcsán elmondta, hogy bár azok vezetését törvény előírja, jelenleg nem minden intézmény jelenti ezeket az OEP-nek, miközben 2017-től szeretnék fokozatosan bevezetni ezek naprakész online nyilvántartását, és a rendszerszintű információk alapján célzottan beavatkozni. Kiemelte még a finanszírozás alapjait kódkarbantartás fontosságát a következő finanszírozási változás során, amikor a mostani béremelést építik be az alapdíjakba,

Balogh Zoltán a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke szintén a béremelések kapcsán jelezte, hogy örülnek az elért eredményeknek, de egyben emlékeztetett arra is, hogy a Magyarországon elérhető bérek 4-12 szeresét is meg tudja keresni egy szakdolgozó Nyugat –Európában. Egyben felhívta figyelmet arra is hogy a munkaerő válság nehezén még korántsem vagyunk túl, mintegy 3-4 év múlva fog tetőzni a munkaerőhiány, hiszen ennyi idő kell, míg a mostani kormányzati beavatkozások hatása érződni fog.

Lehoczky Péter, a Medicina 2000 elnöke az elmondottak és az Állásfoglalásukban leírtak közül külön kiemelte, hogy az alapellátás szerepének erősítésével jelentősen növelni kell a háziorvosok kompetenciáját, ehhez csökkenteni kell a szakorvosi véleményhez kötött gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök részarányát, azokat a beutalási lehetőségeket, amelyek szintén csak szakorvoson keresztül elérhetőek!

A délelőtti fórum mellett a konferencia a korábbi napokon több mint 50 vezetői és orvosszakmai előadással várta résztvevőket, amik között – rendezvény nevének megfelelően – voltak kifejezetten szakdolgozóknak szólók is.

 A Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség állásfoglalása:

Szövetségünk éves szakmai konferenciáján tartott Közgyűlésén érvről évre megvitatja, elfogadja és közzé teszi szakmai helyzetértékelését és javaslatait a magyar egészségügy hatékonyabb működése érdekében.

1. A magyar egészségügyi rendszer finanszírozása továbbra is jelentős lemaradásban van a visegrádi országok GDP arányos finanszírozási szintjéhez. A hazai egészségügy az elmúlt évben jelentős forrásokhoz jutott, és 2016-ban - 2009 óta először - alapdíjemelés is történt.
Javaslatunk: reálértékben a finanszírozás nem éri el a gazdasági válság előtti időket, ehhez szakértői számítások és értékelésünk szerint legalább 2,07 Ft/pontra volna szükség, ami a jelenlegi finanszírozási szinthez képest 15%-os emelést tenne szükségessé.

2. A járóbeteg szakellátás – a kormányzati programok és nyilatkozatok ellenére – nem kapott kellő figyelmet, nem tudott érdemben fejlődni, annak ellenére, hogy a fejlett országokban a járóbeteg szakellátás stratégiai jelentősége nőtt, és egyre nagyobb szerepet kap az ellátórendszerben. Nincsenek ösztönzők az alapellátás és a szakellátás számára, hogy a betegek jelenleginél nagyobb hányadát kórházon kívül lehessen tartani.
Erősíteni kell az alapellátás és szakellátás informatikai kapcsolatát, meg kell teremteni az oda-vissza történő adatcsere szabályozási oldalát, az alapellátókat is egy egységes informatikai és kontrolling rendszerhez kell illeszteni. Rendszeresíteni kell a járóbeteg szakellátás és alapellátás szakmai kapcsolatát, rendszerszintű konzultációját, esetmegbeszéléseit! Érthetetlen a járóbeteg szakellátásban végzett ambuláns és egynapos sebészeti beavatkozások finanszírozásának volumenkorlátja, miközben a kórházak ezt volumenkorlát nélkül végezhetik. A hatékonyságfokozás fontos lépése lehetne, ha a járóbeteg szakellátóknál is TVK mentessé válnának az egynapos ellátások és az ambuláns sebészeti beavatkozások. Minderre azért is szükség van, mert a járóbeteg szakellátásban végzett egynapos beavatkozások a beteg számára kisebb rizikóval járnak (kevesebb fertőzés, alacsonyabb műtéti szövődmény-kockázat), mint a kórházi egynapos ellátások. A laboratóriumi vizsgálatok finanszírozását a feladatok és szükségletek változása alapján, a valós és indokolt szükségletekhez kell igazítani! A szakellátás és alapellátás együttműködését ezen a téren is jelentősen növelni kell, így a háziorvosi feladatok növekedése, a prevenció ösztönzése, valamint a háziorvosi monitoring rendszer miatt generálódó többlet labordiagnosztikai igény finanszírozását is meg kell oldani.

3. Sajnálatos módon az alapdíjemelés együtt járt átlagosan 8,3%-os volumenkorlát csökkentéssel is. Az intézkedés nyomán fennáll annak a reális veszélye, hogy a jelenleg még uralható előjegyzési idők megnőnek, a betegek nem az ideális időben jutnak hozzá a szükséges szakorvosi ellátáshoz, ellátási feszültségek keletkeznek. E mellett jelenleg sok esetben feleslegesen, csak adminisztratív okokból történik a szakorvosi ellátás (szakorvosi véleményhez kötött, rendszeresen szedett gyógyszerek, vagy rendszeresen használt fogyó gyógyászati segédeszközök felírása, szakorvosi beutalók).
Az alapellátás kapuőr szerepének erősítése érdekében jelentősen növelni kell a háziorvosok kompetenciáját, ehhez csökkenteni kell a szakorvosi véleményhez kötött gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök részarányát, azokat a beutalási lehetőségeket, amelyek szintén csak szakorvoson keresztül elérhetőek!

4. Ma még mindig magas az elkerülhető kórházi fekvőbeteg felvételek száma, több 10 milliárd forintnyi többlet költséget generálva az ellátórendszerben.
Ennek megelőzése érdekében fontos a fekvőbeteg szakellátás kapacitásainak, betegösszetételének, teljesítményének kontrollja, az intézményi finanszírozási motiváló tényezők, a hálapénz elleni küzdelem erősítése. A kórházakba integrált járóbeteg ellátás hatékonyabb működése érdekében azt önálló vezetéssel, részleges vagy teljes gazdasági önállósággal, a fekvőbeteg ellátástól egyértelműen elválasztva kell működtetni, ezzel együtt a szakorvosi státuszokat is eszerint átrendezni. Ezzel párhuzamosan jogszabályi szinten is definiálni kell az ambulanciák és szakrendelők funkcionális feladatait.

5. A problémák nagy része onnan származik, hogy a finanszírozó OEP nem kapott elégséges felhatalmazást ellátásszervezésre, szolgáltatásvásárlásra. A további feladatok allokálása helyett jelenleg az OEP visszaszervezése van folyamatban az államigazgatásba. A társadalombiztosítási ellátások szervezése külön szakma, nem lehet egyszerűen egy nagy pénztár, egy minisztériumi főosztály alá beilleszteni. Amennyiben ez mégis így történik, akkor szerintük nincs valódi számon kérhetőség, elszámoltathatóság a rendszerben.
Javasoljuk az OEP függetlenségének meghagyását, szolgáltatásvásárlói szerepbe helyezését.

6. Bár csökkenő tendenciájú, de továbbra is aggasztó mértékű a hazai egészségügyi szakemberek elöregedése, külföldi munkavállalásuk.
Jelentős és fontos lépésnek tartjuk a béremeléseket, mely elősegítheti, hogy szakembereink itthon maradjanak. Azonban további hathatós lépéseket kell tenni a munkakörülmények minőségének javítása terén a szakemberek kivándorlásának megállítása érdekében, mert a szakorvoshiány helyenként már az ellátást teszi lehetetlenné! A szakember utánpótlás biztosítása érdekében a rezidensképzésben a járóbeteg ellátási munkát a képzésbe be kell építeni (hasonlóan, mint az alapellátásnál).

webdesign: qualitypress l powered by: CMS Made Simple