Az EGFR M+ tüdő-adenokarcinóma elsővonalú kezelése mellett a afatinib engedélyt kapott a laphámsejtes tüdőkarcinóma kezelésére is, platina-bázisú kemoterápia sikertelensége esetén. Az indikáció bővítés alapjául az afatinib komprehenzív LUX-Lung klinikai kutatási programjának 8-as számú vizsgálata, a LUX-Lung 8 teljes túlélés eredményei szolgáltak.
A LUX-Lung 8 egy prospektív, randomizált, globális, multicentrikus, 23 ország 183 onkológiai centrumában végzett nyílt klinikai vizsgálat volt, melybe az elsővonalú platina-bázisú kemoterápia után progrediáló, stádium IIIB/IV-es, laphámsejtes tüdőkarcinómában szenvedő betegeket válogattak be. A beválogatott 795 beteget két csoportba randomizálták: 398-an kerültek az afatinib vizsgálati karba (40mg per os, naponta 1x) és 397 pedig erlotinib kontroll karba (150mg per os, naponta 1x). A kezelést mindkét karban progresszióig végezhették. A vizsgálat elsődleges végpontja a medián progressziómentes túlélés (PFS), kulcsfontosságú másodlagos végpontja pedig a medián teljes túlélés (OS) volt.
Az afatinib szignifikáns szuperioritása a másodvonalra vonatkoztatott medián OS vonatkozásában beigazolódott (mOS = 7,9 hónap vs 6,8 hónap; HR:0,81; 95% CI 0,69-0,95; p=0,0077). Az afatinib 19%-al csökkentette a mortalitás rizikóját erlotinibhez képest. A medián PFS megállapításakor is beigazolódott az afatinib szignifikáns szuperioritása erlotinibhez képest (mPFS = 2,4 hónap vs 1,9 hónap; HR: 0,82; 95% CI: 0,68-1,00; p=0,0427). Az afatinib 18%-al csökkentette a progresszió bekövetkezésének valószínűségét erlotinibhez képest.
A betegségkontroll ráta (RECIST szerint terápiás válaszadók és a stabil betegek százalékos összaránya) több mint 10%-al volt magasabb az afatinib karban az erlotinibbel kezelt betegekhez képest (51% vs 40%, p=0,002).
A mellékhatás profilok mindkét kezelési csoportban hasonlóan alakultak: 57% vs 57% volt a grade 3-as vagy annál súlyosabb mellékhatások előfordulási gyakorisága. Az afatinib vizsgálati karban magasabb volt a grade 3-as hasmenés (10% vs 2%) és stomatitis (4% vs 0%) aránya, még erlotinib esetében grade 3-as bőrtünetek (rasch/acne) jelentkeztek gyakrabban (6% vs 10%).
Az afatinibbel elérhető szignifikáns javulás mind a PFS-ben mind az OS-ben erlotinibhez képest az afatinib alkalmazását indokolttá teszi a laphámsejtes tüdőkarcinóma másod- és többedvonalú kezelésében. Tekintettel arra, hogy ebben az indikációban az erlotinib és a docetaxel monoterápiák között szignifikáns OS többletet egyetlen eddig elvégzett klinikai vizsgálat sem igazolt, az afatinib alkalmazása docetaxel monoterápiával szemben is várhatóan klinikai előnyökkel járhat.
Az afatinib kényelmes, per os alkalmazhatósága valamint lényegesen kedvezőbb, várható havi terápiás költsége a gyógyszer optimálisabb alkalmazhatóságát feltételezi az immun-ellenőrzőpont gátló monoklonális immunglobulinokkal (nivolumab, pembrolizumab) szemben is.

WELL PR Ügynökség