A XIX. század legvégén egy árva fiú, Richter Gedeon befejezte a tanulmányait a gyöngyösi Ferences Gimnáziumban és elindult a fővárosba, hogy nevét hamarosan az egész világ megismerje. Gyógyszerésznek tanult, majd diplomájával a kezében megvásárolta Budapesten az Üllői út 105. alatti Sas patikát, ahol egy preparatív és egy vegyészeti kísérleti laboratóriumot létesített. Felismerve a belső elválasztású mirigyek kivonatainak gyógyászati jelentőségét, állati szervekből organoterápiás gyógyszerek előállításába és forgalmazásába kezdett. Első készítményét, a mellékvesekéreg-hormon kivonatát, az adrenalint tartalmazó Tonogen suprarenalét mindmáig használják a gyógyászatban. Sikerei hatására 1907-ben Kőbányán megalapította a nevét viselő gyárat, az első magyar gyógyszergyárak egyikét, amelyet évtizedeken keresztül irányított. A vállalat már a kezdeti időszakban megalapozta hírnevét, és hamarosan az élvonalbeli nemzetközi szállítók között tartották számon. A fő profilját képező állati eredetű organoterápiás termékek mellett növénykémiai és szintetikus készítményeket is forgalomba hozott. A korai termékpalettából kiemelkedik a tízes évek elején kifejlesztett Adigan szívgyógyszer, továbbá a Hyperol fertőtlenítőszer és a Kalmopyrin lázcsillapító, utóbbiak még ma is létező és közkedvelt készítmények. A gyár kutatási színvonalát jelzi, hogy 1914-ben már 24 szabadalom volt a vállalat birtokában. Tájékozódni, értékelni, alkotni – ez volt Richter Gedeon hitvallása. Nemcsak sikeres kutató, hanem kiváló menedzser, vállalatvezető is volt. Cégét 1923-ban családi részvénytársasággá alakította, és szerteágazó nemzetközi kapcsolatait felhasználva hatékony exporttervet dolgozott ki. A harmincas évek végéig hetven országra kiterjedő képviseleti hálózatot hozott létre, és tíz külföldi leányvállalatot alapított. Közülük a bukaresti, londoni, mexikói, milánói, sao paolo-i, zágrábi és varsói gyárakban jelentős gyógyszeralapanyag-gyártás is folyt. A vállalat ebben az időszakban 12 aranyérmet szerzett termékeivel a nemzetközi kiállításokon. Érdemei elismeréseként Richter Gedeon 1929-ben magyar királyi kormányfőtanácsosi címet kapott. A harmincas évekre a Richter Rt. az egyik legjelentősebb magyar külkereskedelmi vállalattá fejlődött. A cég stabil helyzetét még a nagy gazdasági világválság sem tudta megrendíteni, elbocsátásokra nem került sor. Az alkalmazottak még évtizedek múlva is számon tartották, hogy Kőbányán a háború előtt a Richter volt a legjobban fizetett és a legjobb összetételű gyár. Közeli munkatársai szerint Richter Gedeon csendes, szerény, meditáló, szorgalmas, szeretetre méltó és kiegyensúlyozott egyéniség volt. Sikeres pályafutását végül a zsidótörvények megaláztatásai, majd a második világháború eseményei törték derékba. Zsidó származásának puszta ténye miatt 1942-ben meg kellett válnia vezérigazgatói tisztségétől, és évekig tartó szélmalomharcra kényszerült, hogy alapító tulajdonos létére legalább tanácsadóként dolgozhasson a saját vállalatánál. A német megszállás után, 1944 nyarán svájci útlevéllel elhagyhatta volna az országot, de nem élt a lehetőséggel, mert nem akart megválni hazájától és kötelességének tartotta, hogy a nehéz időkben is kitartson vállalata mellett, amely életművét, és családja mellett élete értelmét jelentette. A Richter házaspár egy ideig rokonoknál húzta meg magát, majd 1944. december elején a hatósági rendelettel kijelölt gettóba, a semleges svéd követség diplomáciai oltalma alatt álló Katona József utca 21. sz. alatti sarokházba költözött. 1944. december 30-án a ház lakóit egy nyilas osztag igazoltatás ürügyével az Andrássy út 60. sz. alatti pártházba - a mai Terror Házába - hurcolta, majd másnap a hajnali órákban fegyveres kísérettel útnak indította a Duna irányába. A 72 éves Richter Gedeont a mai Széchenyi rakparton, a Zoltán utca torkolatánál a Dunába lőtték. Richter Gedeon holtteste nem került elő, jelképes sírja a svájci Lugano városkában, családi sírboltban található. Fél évszázaddal későbbi nekrológjának egyik tömör megállapítása akár a sírfelirata is lehetne: „Igaz ember volt, tudta, mi a tisztesség, maradandót alkotott és neve összeforrt alkotásával.” 

Egy gyógyszerészt kevesebben ismernek, mint egy híres színészt, politikust, vagy hadvezért. Talán ezért tudták eddig csak kevesen, hogy Richter Gedeon az elmúlt másfél évszázad magyar történelmének egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Kutató, tudós és üzletember egyszemélyben, akinek örökségére valamennyien büszkék lehetünk. Történelmi dokumentum-játékfilm készült abból az alkalomból, hogy bemutatásának napján épp 70 éve, Richter Gedeon gyógyszergyáros eltűnt a pesti alsó rakparton. 

A film címe: hogy Nem tűntem el, s furcsa módon nevezhetnénk egyórás reklámfilmnek, amit a Richter Gedeon Nyrt. rendelt meg. De mégsem erről van szó. Igaz, a gyógyszergyár felépüléséről szól a film, és a szakértők méltatják a cég úttörő szerepét, meg a kalmopirin fontosságát, ám a moziban mégiscsak arról van szó, hogy Richter Gedeon milyen hatalmas egyéniség volt. Ezt Seress Zoltán mondja, miközben egy nagy emlékkönyvben rendezgeti a fotókat és iratokat, amikből egyébként igencsak kevés van, hiszen a második világháborúban nagyrészt minden megsemmisült. Ezért nem is tudtak valódi dokumentumfilmet készíteni. De a neves gyógyszergyár méltón akart megemlékezni alapítójáról, s megrendelte ezt a dokumentum-játékfilmet, ami azt jelenti, hogy a filmben van egy narrátor, Seress Zoltán, aki mesél Richter Gedeon életéről; vannak szakértők, akik fekete háttér előtt beszélnek a cég híres termékeiről, s magáról a gyógyszerészről, és van a színészekkel eljátszott rész, korhű díszletekkel, jelmezekkel. Mindezt „összerendezte” Spáh Dávid. A főszereplő Rudolf Péter, ő alakítja az idős Richtert 45 és 72 éves kora között. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a forgatás alatt reggel négykor kelt, és egy külön stáb készítette el a sminkjét, hogy 9-kor a kamera előtt tudjon állni. A fiatal Richter-párost Kovács Lehel és Trokán Nóra alakítja, az idős Richternek Szirtes Ági a felesége. Egri Márta, Radnai Márk, Rajkai Zoltán, Kádas József, Anger Zsolt, Szurdi Miklós, Pető Zsófia; sok neves színész vett részt a forgatásban.
A sajtóbemutatón Bogsch Erik, a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója e szavakkal bocsátotta útjára a portréfilmet: Richter Gedeon újító ember volt, aki hitt a munka, a folyamatos kutatás, fejlesztés és innováció erejében, a tisztességes versenyben, a munkatársak megbecsülésében és mindenekelőtt a magyar szellem erejében. Ez a hozzáállás, Richter szellemi öröksége a mai napig meghatározza az általa alapított és ugyanott működő Társaság életét. Különösen fontos ez az egyedülálló szellemi örökség, amelynek birtokában vagyunk, amelyből a mai napig érdemes meríteni. Iránymutatásul időről időre felidézni a jó példát, hogy ne felejtsünk el megemlékezni a múlt követendő értékeiről. Richter Gedeon, a kiváló gyógyszerész, gyáralapító, üzletember és újító méltán válhatott a film alanyává. Személyisége, tehetsége, embersége és egyedülálló, mai napig ható szellemi öröksége olyan példa, amelyre büszkék lehetünk.

Dunay Csilla