dec. 28, 2011
Balatoni fürdő a század elejéről
Egy kénszagú titokzatos fürdőház, mely a Balatonra épül. Maga a tó felszíne az előtérben, melyben egy idősebb férfi fürdik. Bizonyára az élet megfiatalító elixírjét keresi. A százéves fotó egy része olajfestmény, és egy másik része meg van hagyva a fotó naturalizmusában. A színes részek kiegészítik a fekete-fehér részeket. Ha a kép végig lenne festve olajban, akkor egy teljesen más impressziót adna, így azonban megmaradt hibrid jellege. A fekete-fehér kis figurák a század eleji divatot kölcsönzik, minden egy gyermeki játékosságra utal.
A karosszékben ülő idős alaknak bizonyára kevesebb játékosság van az életében, úgy tűnik, minden pillanatot nagyon értékel. Kétségtelen, hogy az előtérből hiányzik a Balaton különös kékes-zöld színe.
Hát így fürödtünk a század elején.
Éjjeli menedékhely
Magyarországi éjjeli menedékhely a század elejéről. A figurák egy zsúfolt sötét térbe vannak bevonulva, és különböző társadalmi csoportokba tartoznak. Mintha a recesszió nem válogatna a csoportok között, és mindenki egy helyre jutott egy adott pillanatban.
A régi fénykép fülledt levegőjét talán feloldja az olajfestmény melegsége: mintha azt sugallaná, hogy ez az állapot nem tarthat soká, és minden bizonnyal a holnap már jobb lesz. A remény sosem hal meg, és sorsok jobbra fordulhatnak, minden egy jobb világra utal, mely hamarosan eljön.
Ez a szerencsétlen állapot nem tarthat soká, hisz nem embernek való sors ez. Ezek a szerencsétlenek újra kimennek a fénybe, és új reményt és új munkát kapnak. Minden baj megoldódik…
Kire is lövünk?
Az 1914-18 között gáztámadásokkal és állóharccal jellemzett első világháborúnak megvoltak a maga szörnyűségei: a vízhűtéses Maxim-gépfegyver felfedezése és csatatereken való alkalmazása komoly mészárlásokra adott lehetőséget. Ez a kép a nyugati fronton harcoló angol katonákat ábrázolja, kik éppen valamiféle csibészséget hajtanak végre: eddig ismeretlen pozícióba helyezve szuper fegyverüket – egy kis mészárlásra készülnek. Mivel egyetlen veszély, ami őket fenyegeti az egy gázbomba – ezért felvették maszkjukat is. Egyértelmű, hogy egy kicsit mészárolni akarnak, majd azonnal továbbállni; hisz nem is rendezkedtek be túlzottan.
Félelmetes érzetet keltő maszkjuk és felszerelésük színt kapott, minden egy olajfestménnyé lényegült át, de ettől semmivel sem lett ártatlanabb a helyzet: a színek talán megszépítik a helyzetet, de a lényeges kérdéseken nem változtat: kire is lőnek ezek a sötét alakok?
Gáztámadásban megvakult angol katonák
Az orvostudomány és a kémia fejlődését sajnos nem csak jó célokra használták fel. Hosszú utat kellett még bejárni az 1970-es években aláírt konvenciókig. Az első világháborús gáztámadások megismétlődtek az 1924-30 közti olasz-líbiai, illetve 1935-36 közti olasz-etiópiai összecsapásokban. Hogy ne mondjuk azt, hogy ezek „háborúk” voltak. 1984 körül, pedig az Irán és Irak közt lezajlott évtizedes harcokban.
Aaron T. Beck pszichológiájában, azaz a gyűlölet lélektanában miféle „negatív sablon” kell kialakuljon a másikról, hogy ilyen szörnyűségre vetemedjen az ember? Vagy lehet, hogy csak ez a „negatív sablon” kell, és akkor már mindenki betuszkolható egy koncentrációs kamrába?
Bertha von Suttnek a Béke Nobel-díjára már senki sem emlékezett, pedig 1905 ekkor még nem volt olyan rég.
Erre mondhatja valaki, hogy 1902 és 1984 kötött sok fölösleges béke Nobel-díjat kiosztottak.
Megérkezés a pokolba
Egy különös kép melyben egy boci érkezik meg a koncentrációs táborba. Minden az Auschwitz-ről készült filmekre emlékeztet: a marhavagon, a különös fények, a félelmetes lépcső, a náci jelvényes kéz. Érkezés egy olyan helyre, ahonnan valószínűleg nincs visszatérés.
Bent a marhavagonban minden félhomályban van, de jól kivehető, hogy a benntartózkodók állatok: bocik, melyek megérkeztek a vágóhídra.
Itt azonban minden fordítva van: a fényre kikerülve kiderül, hogy ezek a kis szarvasmarhák nem is állatok, hanem emberek. Azaz, fokozatosan alakulnak át emberré. A fényt kapott lábuk már egészen emberi formájú, de megmarad még az átmeneti állapot. Bizonyára hamarosan teljes mértékben emberré alakulnak.
Csak egyetlen kérdés marad: ki tekinti őket embereknek? Vagy továbbra is levágásra ítélt állatok maradnak?
Gyerek a nyomáskamrában
Az eredeti fénykép a KL Dachau-i koncentrációs táborban készült, 1942 körül. A náci légierő, a Luftwaffe részére végeztek furcsa kísérleteket – túlzott hidegnek, forróságnak vagy nagy nyomásnak kitett emberi állapotokat tanulmányoztak. Sajnos, a kísérleti alanyok nagy része belepusztult ezekbe a kísérletekbe, ezért az 1947-es Nürnberg-i tárgyaláson a felelősöket elítélték.
A Dachau-i óriás, sárga háttérben
A görögből származó „holokauszt” szó „teljes elégetést” jelent, ahogy a „soah” nagy katasztrófát. A nemzetiszocialista náci rezsim hatmillió zsidót, kétszázezer cigányt, húszezer német kommunistát és szociáldemokratát, hétezer homoszexuálist, és ezerkétszáz Jehova tanút pusztított el. Hitler szörnyű könyve, a Mein Kampf szerint azonban a fajok kipusztítása nem állt volna le, jöttek volna más népek - szép sorban.
Ezt a nagyra nőtt zsidó fiút propagandacélokkal mutogatták, mintha reprezentáns egyede lenne egy népcsoportnak. Mintha veszedelmet jelentene. Végső nyugalmát talán a Dachau-i kriptában találta meg. Talán mindig kedélyes maradt, ahogy a róla fennmaradt fényképen, és egyszerűen nem hitte, hogy mindez megtörténhet.
A láger utolsó napja – Bolechow, Galícia
Valószínű, hogy a koncentrációs tábor felszabadulásának utolsó napjának egy jelente, de itt már minden kedélyes és megnyugtató. Háttérben a felszabadító katonák, akik már passzíve szemlélik a helyzetet, nem akarnak beavatkozni. Előtérben az új ruhát kapott foglyok, kik szemmel láthatóan most már jobban érzik magukat. A vidámságot az okozza, hogy egy túlzottan is jól táplált náci tisztet körbe állítottak, és éppen táncra késztetik -, de úgy, hogy ne lépjen ki a megrajzolt körből. Alapjában véve ártatlan játék, mely összehasonlíthatatlanul könnyebb erőpróba, mint amelyen ők átestek.
A jelenet lényegét – azaz, hogy egy körben táncoltatják a hitlerbajuszos náci tisztet – csak akkor fedeztem fel, amikor úgymond „olajban” felfestettem a képet. Addig a kép igazi cselekménye rejtve maradt.
Ezek a felszabadult szerencsétlenek nem megölni akarják a fogvatartójukat, csupán a nevetség tárgyává. A bosszú nem véres megtorlás, hanem egy kis irónia, néhány perces szórakozás. Mert most már csak jónak kell lenni, csakis jónak, és minden jól kell csinálni; bűnöket elfelejteni…
A láger utolsó napja
A Buchenwald-i koncentrációs tábor túlélői, kiken korábban gyógyszerkísérleteket végeztek. Akridinnel, metilénkékkel, roterollal oltották be őket, és ezek ellenanyagainak hatását próbálták lemérni. Szulfonamid-készítményeket és gázkoncentrátumokat szintén kipróbáltak. Ezeket a túlzott dózisú kísérleteket 1939 szeptembere és 1945 áprilisa közt Buchenwaldban és a Sachsenhausen-i táborban végezték. A kísérleti egyedek nagyrészt belepusztultak a különös vizsgálatokba.
A kép félig olajfestmény, félig fénykép. A két stílusban képzett kép így talán jobban érzékelteti ezeknek az embereknek a pillanatnyi állapotát.
Ha végig olajfestmény lenne – elveszne az arcberendezésük rendkívül karakteres állapota – így részben megmaradt a fénykép. Sajnos, ennek a híres fényképnek a szívszorító jellege így sem csökkenthető.
Egy különös keresztrefeszítés
Aligha van olyan festőművész a világon, aki legalább egyszer ne festette volna meg a keresztre feszítést. Én is megtettem több százszor, és mondhatjuk mindegyik meglehetősen különlegesre sikerült.
A fényképanyagot mely az emberiség egy-egy sötét pillanatát ábrázolja – véletlenszerűen válogattam. Első világháborús harci képek, gáztámadásban megvakult katonák, szörnyű gépfegyveres-mészárlás, majd második világháborús koncentrációs táborok, nyomáskamrába szorult figurák.
Később tudatosult, hogy Krisztus keresztre feszítése is ezen „sötét” pillanatok egyike, így az ő története is illeszkedik (sajnos) e sorozatba. Csak nagyon régen történt, és ezért egyesek hajlamosak, hogy elfelejtsék.
Mivel fotókkal nem rendelkeztem (de transzcendens emlékképekkel igen), arra gondoltam, hogy egy egészen különleges képet festek: melyben minden újszerű, de benne vannak az ősi motívumok – átdöfés, római katona, földindulás, zűrzavar. Jöttek fiaim, Hunor és Lénárd, és azonnal javasolták, hogy egy F-16-ost is azonnal fessek be a kép áttetsző hátterébe. Arra gondoltam, hogy a képzőművészetnek nem lehetnek annyira szigorúak a törvényei, hogy ezt ne tehetném meg. Különben is már nagyon rég átléptem minden szabályát…
Papp Sebők István
2011. december 28-án Budapesten a Kertész 29-ben megnyílt Papp Sebők István új kiállítása Képek a történelem és a tudatalatti legsötétebb tárnáiból… címmel.