márc. 5, 2009

Befejeződött a magyar lakosság egészségi állapotának javítását célzó 3 éves kutatási program


Budapest, 2009. március 4.
Lezárult a 2006. januárjában indult Jedlik Ányos kutatási projekt, melynek során a népegészségügyi szempontból legjelentősebb betegségek magyarországi helyzetét és megelőzési lehetőségeit térképezték fel. Ez a program példaértékű, hiszen a kutatást megvalósító konzorcium tagjai olyan összefogást mutattak be, amely követendő példa lehet hasonló együttműködéseknek, ahol a tudomány képviselői és az államigazgatás közösen a versenyszféra szereplőivel együtt tesznek Magyarország népegészségügyi helyzetének javítása érdekében.
A 340 millió Ft összköltségvetésű kutatási program célkitűzése szerint 2006-2008 között regionális és országos szinten elemezte a jelenlegi prevenciós gyakorlatot, azonosította a nagykockázatú csoportokat, felkutatta a jelentős társadalmi és anyagi terhet jelentő megbetegedések kockázati tényezőit és ajánlásokat fogalmazott meg célzott prevenciós beavatkozásokra.
„A projekt keretében több, egymáshoz szorosan kapcsolódó kutatás valósult meg, melyek révén átfogóbb, hitelesebb és naprakészebb információval rendelkezünk egyes népbetegségek elterjedtségéről, megelőzési és ellátási gyakorlatáról, illetve sajnos  ezek hiányosságairól.â€? – mondta Prof. Dr. Ádány Róza, a projekt vezetője.

A program alprogramjai a keringési (magasvérnyomás betegség, szívinfarktus, szélütés) és anyagcsere betegségek (cukorbetegség, zsíranyagcsere zavarok) a krónikus májbetegségek és májzsugor, valamint a méhnyakrák megelőzési programok hatékonyságának javítását célozták.

Néhány fontos megállapítás az eredményekből:

A 20-69 éves magyar lakosság több, mint egyharmada szenved a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a zsíranyagcsere együttes zavarával jellemzett metabolikus szindrómában. E betegek egynegyede semmilyen kezelésben nem részesül, a kezelt betegek 50%-ban a tünetegyüttes egyetlen összetevője esetében sem eredményes a kezelés.

A cukorbetegség alapkezelését jelentő testsúlycsökkentés gyakorlatilag szinte teljesen eredménytelen, az ismert cukorbetegek egyharmada túlsúlyos, 60%-uk elhízott. A betegek mindössze egynegyede esetén megfelelő a vércukor hosszú távú beállítása. Háromnegyedük esetén a vércukor tartósan magas, 40%-uké olyan mértékben, hogy az jelentősen megnöveli a súlyos szövődmények kialakulásának kockázatát. A cukorbetegek 90%-a magasvérnyomás betegségben is szenved.

A szélütésen vagy szívinfarktuson átesett betegek 15%-a dohányzik. Jelentősek a területi egyenlőtlenségek a szívinfarktus ellátásában. Ágy például a szívinfarktussal kezelt betegek körében  az akut katéteres koszorúér-tágításban részesülök aránya megyénként 5-45% között ingadozik.

A méhnyakrák szűrésre való hajlandóságot növeli, ha bevonjuk a háziorvost is a program kommunikációjába. A modellprogram eredményei alapján azon nők negyede, akik a felmérést megelőző három évben nem vettek részt méhnyakrák szűrésen, a háziorvosuk felszólítására (levél, telefon, illetve esetenként személyes megkeresés) részt vettek a szűrésen.
A méhnyakrák szűrővizsgálaton részt vettek 40%-a akkor is részt venne a szűrésen, ha védőnő végezné. A szervezett szűrésen részt nem vevők 30%-a rendszeresen jár nőgyógyászhoz, 18%-uk panaszmentességre hivatkozva nem megy el szűrésre, 10%-uk a félelmet jelölte meg visszatartó okként, 18%-uk nem tudott megfelelő időpontot találni, 15%-uk pedig olyan nőgyógyászati műtétre hivatkozott, amely miatt szükségtelennek ítélte meg a szűrésen való részvételt.

A konzorciumi munka kiváló lehetőséget teremtett arra, hogy a népegészségügy különböző területein, így az egyetemi oktatásban és kutatásban, népegészségügyi igazgatásban, egészségmonitorozásban, epidemiológiában, prevenciós ellátásban, valamint a gazdasági szférában működő szakemberek együtt dolgozzanak; sajátos nézőpontjukat, elvárásaikat a kutatatási projektek eredményeire, gyakorlati hasznosíthatóságára vonatkozóan érvényesítsék. Az eredmények így nemcsak a szakma művelőinek szűk körében válnak ismertté, hanem elérhetőkké válnak az egészségpolitikai döntéshozók számára is. A konzorciumi működés e tekintetben hozzájárult ahhoz, hogy a projekt lezárását követően annak eredményei a társadalom minél szélesebb köreiben hasznosuljanak.

A programot a Debreceni Egyetem, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ), az Országos Tisztifőorvosi Hivatal és az Országos Epidemiológiai Központ, a Központi Statisztikai Hivatal, a GlaxoSmithKline Kft., az MSD Kft., a Roche Kft. diagnosztikai divíziója, és a Sanofi-Aventis Zrt. által alkotott konzorcium bonyolította.

webdesign: qualitypress